Recenzióm témájául Majoross Kinga, Hamar Pál, Dózsa Imre és Dancs Henriette a Journal of Human Sport and Excercise című lapban megjelent „The relationship between couples in competitive dancing” angol nyelvű cikkét választottam. Ez a tanulmány azért keltette fel az érdeklődésemet, mert már az absztrakt elolvasása után rögtön előzetes hipotéziseket gyártottam magamban a témáról. A versenytánchoz is egy pár kell, ami nincs másként a szerelemben sem. A tanulmány íróit is az a kérdés izgatta leginkább, hogy mi van akkor, ha a táncpartnerek romantikus érzéseket is táplálnak egymás iránt, mennyire viheti ez előre az eredményes felkészülést. Előzetesen azt feltételeztem magamban, hogy nemcsak az elszánt felkészüléshez, és versenyzéshez, de egy párkapcsolathoz is kellő kitartás kell, hiszen nagyon ritka, hogy ideális, egymást kiegészítő emberek találnak egymásra akár az életben, akár mint táncpárok. A cikk ezzel is foglalkozik, hogy vajon már az egymásra találás meghatározóit is fel lehet-e térképezni, hogy mik azok az elengedhetetlen, egymástól elvárt tulajdonságok, amelyek az együtt maradást, illetve az eredményes versenyzést predesztinálják.

A kutatók mintájában összesen 171 magyar versenytáncos szerepelt, közülük 87 férfi, és 84 nő. A kezdőktől a legjobb táncosokig széles skálát igyekeztek lefedni. Az átlagéletkor 21, 7 év volt, és a Latin, illetve a Standard tánc versenyzői közül kerültek ki a válaszadók, a D, C, B, A, és az S osztályokból.

A legrövidebb ideje együtt táncoló pár 1 hónapja készül fel együtt, a leghosszabb munkakapcsolat, pedig 12 évet ölel fel. Nyilván arra gondoltak, hogy igen eltérő eredmények fognak kijönni egy egymást nem annyira ismerő, mint egy teljesen összeszokott párosnál az olyan kérdésekre, mint, hogy mi a fontos a másikban az eredményes felkészülést illetőleg, illetve hogyan tudják megoldani a konfliktusokat. Valószínűleg minél hosszabb ideje táncolnak együtt a párok, annál jobban tudják kezelni a konfliktusokat, annál inkább próbálnak idomulni a partner egyéniségéhez.

Ezen kívül arra is kíváncsiak voltak a tanulmány készítői, hogy ezek a táncos párok hogyan látnak egy ideális párkapcsolatot a versenypartnerükön kívül, vagy éppen vele, illetve, hogy milyen sűrűn váltogatják a partnereiket. Érdekes felvetés, hogy vajon akik a magánéletükben is sűrűn cserélgetik a partnereiket, azok a táncpartnereikkel is ezt teszik? Vagy a kettő teljesen különböző? Szerintem, lehet összefüggés, ha csak arra gondolunk, hogyha valaki nem tud, vagy nem akar lehorgonyozni egy személy mellett, az arra utalhat, hogy még nem érett meg egy tartós párkapcsolatra, vagy pedig még nem találta meg az igazit. Esetleg még arra van szüksége, hogy kiélje magát, és tapasztalatokat gyűjtsön. Ez ugyanígy igaz lehet akár a táncpartnerek cseréjére is, bár azt gondolom, hogy ha nincsen közöttük a magánéletben is párkapcsolat, akkor ez egy munkakapcsolatnak felfogható, amiben sokkal inkább a közös eredményesség a cél, és ehhez elengedhetetlen mindkét fél tökéletes tánctudása, és a kompromisszum kész személyiség, és egyéb olyan tulajdonságok, mint például a kitartás, versenyszellem. Vajon mi van akkor, ha a táncpárok, akik együtt járnak valami miatt, szakítanak? Hogyan hat ez a közös felkészülésre? Sajnos gyakran ilyenkor meg is szakad azonnal a munkakapcsolat, de egy új táncpartner felkutatása is nehézkes, pláne, ha nagyon összeszokott párról beszélünk, akkor szinte pótolhatatlan egy ilyen veszteség, és ez akár a versenyzés végét is jelentheti. A tanulmány írói a sikeres, hosszú távú együttműködés kulcsának a produktív konfliktuskezelést, és a kooperáció fontosságát látták. Ezen kívül elengedhetetlen fontosságú az, hogy a párok hasonló személyiséggel, hasonló gondolkodással, és olyan problémamegoldással rendelkezzenek, amelyek előreviszik a kapcsolatot.

A szerzők a táncos párok kapcsolatát a házassághoz hasonlították, amivel én is egyetértek, hiszen rengeteg időt töltenek egymással, közös céljaik vannak, gyakran több időt is együtt lehetnek, mint a valódi partnereikkel. Ráadásul ez eltérően például egy irodai munkakapcsolattól, sokkal intenzívebb is, abban az értelemben, hogy mennyire intim kontaktus kell a tánchoz. Egy irodában dolgozó közeli munkatársunkkal sem fogunk ilyen közeli testi kapcsolatba kerülni egy átlagos esetben, míg a táncosoknál ez elengedhetetlen. Azon sem csodálkozom, hogy milyen sok szerelmespár jön létre ezekből a csupán versenytáncos kapcsolatokból. Az a feltételezésem, hogy mivel a tánc során be kell, hogy engedjék egymást a személyes zóna közelségébe, amit csak a legközelebb állóknak tartunk fel, így ez megkönnyíti, illetve meggyorsítja az egymásra találást.

A vizsgálatot egy kérdőívvel folytatták le, melyben nyílt illetve zárt kérdéseket tettek fel, de rangsorolás is szerepelt benne. Ezekkel nem csupán az előzetes hipotézisüket szerették volna letesztelni, hanem kíváncsiak voltak a táncosok attitűdjeire, és vélekedéseire is. A kérdések a következő négy témát járták körül: a táncosok sportmúltja, a tánccal kapcsolatos motivációik, a táncpartnerükkel való kapcsolatuk, és, hogy szerintük mi a siker titkai a versenytáncban.

Ezen kívül kitöltettek velük, egy konfliktuskezeléssel kapcsolatos tesztet is.

A táncpartnerek közötti kapcsolat milyensége éppen a miatt érdekes, hogy milyen közel kerülnek egymáshoz a tánc alkalmával, és, hogy milyen sok időt kell így eltölteniük.

A vizsgálat mintájából az jött ki, hogy a táncosok 48 %-a jó barátjának tartja a táncpartnerét, 27%-uk egymással jár, 15 %-uk kizárólag munkakapcsolatként aposztrofálja a közöttük lévő viszonyt, 5 %-uk korábban együtt jártak, de már szakítottak, 3 %-uk testvér, és 2%-uk házasok. Tehát a feltételezésemmel szemben az jött ki, hogy többen vannak azok, akik szimplán csak jóban vannak a másikkal, és csak körülbelül  30%-uk táplál vagy táplált valaha a partnere iránt mélyebb érzelmeket.

Arra is kíváncsiak voltak, hogy mit tartanak fontosnak a másikban, mitől tulajdonságok meglététtől lehet eredményes a versenyzés. A legfontosabbnak azt tartották, hogy a másik legyen kitartó, motivált, és megértő. Az sokkal hátrább került a listán, hogy kinek milyen a táncos kvalitásai, vagy mennyire intelligens, illetve vonzó az illető. Az ideális partner leírásánál az volt a legfontosabb, hogy a másik mennyire megértő. Utána következett az, hogy mennyire megértő, és a tökéletességre törekvés. Arra is választ kerestek, hogy milyen negatív tulajdonságok nehezítik meg a sikeres együttműködést. Itt találták, hogy a legnegatívabb az, ha a partner makacs és önző. Nem szeretik azt sem, ha a másik nem eléggé sikerorientált, irritáló, illetve eltérő a gondolkodása a fontos, meghatározó dolgokról, nem elég magas az önértékelése, rosszak a probléma megoldó stratégiái. Ami meglepő, hogy az ideális partner jó, hogyha minél inkább a tökéletességre törekszik, azonban ennek hiánya csak a negatív lista végére került fel. Abból is sok minden kiderülhet, hogy a táncosok milyen gyakran vitatkoznak egymással. Egy veszekedős partnerrel értelemszerűen nehezebben lehet felkészülni, amennyiben ilyen a személyisége, de az is lehet, hogy közösen nem tudják megoldani a problémákat. Szerencsére azért ilyen problémák csak elvétve fordulnak elő a tanulmány szerint, hiszen a táncosok legtöbbje azt vallotta, hogy csak ritkán kapnak össze a partnerükkel.  Ezután következtek, akik azt válaszolták, hogy csak egy hónapban egyszer vesznek össze, ennél is kevesebben vannak azok, akik minden héten összekapnak valamin, és a legritkábban fordulnak csak elő olyan helyzetek, hogy a táncospárok szinte minden edzésen összevesszenek valamin.

A problémamegoldó stratégiáikat is feltérképezték a kutatók a táncosoknak, egy erre szolgáló teszt segítségével. Ennek alapján azt állapították meg, hogy a nagy részük jól kezeli a problémákat, az adaptív megoldásra törekszenek, kevesebb részük verseng a partnerrel, ennél is kevesebben, pedig kompromisszumra törekvő. E mellett konkrétan meg is kérdezték a táncosokat, hogy hogyan oldják fel a veszekedést. A legtöbben azt nyilatkozták, hogy megpróbálják megbeszélni a partnerrel a konfliktust, kompromisszum készek, és csak kevesebben vannak, akik versengők, illetve, akik egy viccel próbálják meg elvenni az élét a problémának.  Tehát világosan látszik, hogy sokkal kevesebben vallják magukat versengőknek, mint ahányan ezt ténylegesen teszik egy veszekedős helyzetben. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem baj az, hogy több ilyen ember található köztük, hiszen a versenyek során is szívósaknak kell lenniük ezeknek az embereknek, és ki kell állniuk az igazuk mellett, akár egy esetlegesen helytelen bírói döntéssel szemben is. Két olyan megoldás is megjelent, amire a kutatók előzetesen nem számítottak, az egyik az előbb említett vicces trivializás volt, a másik pedig egy harmadik személy bevonása a konfliktushelyzet megoldása érdekében. Én ezt az utóbbi megoldást különösen díjazom, hiszen ez a harmadik személy ideális esetben akár egy pszichológus is lehet, sőt, talán ez a legszerencsésebb, mert nem csak, hogy pártatlanul fog segíteni nekik, hanem a probléma háttér okait is képes lesz feltárni, és adott esetben rá is világítani. Így sok félreértéstől megkímélhetik magukat, rájöhetnek arra, hogy nem is volt olyan komoly a probléma. De olyan dolgokra is rádöbbenhetnek egy pszichológus segítségével, amire magunktól nem lettek volna képesek.

Ahogyan már említettem, a táncosok között koránt sem meglepő, ha mélyebb érzelmeket táplálnak egymás iránt, és a magánéletben is egy párt alkotnak. Így a kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy ezt az egymásra találást hogyan értékelik a párok. Jelentős többségük pozitívan vélekedett, szerintük ugyanis a szorosabbá vált kapcsolat a felkészülésnek is jót tett. Kevesebben ugyan, de azért jócskán akadtak olyanok is, akik a pozitív és a negatív oldalát is átlátták ennek. Ez szerintem könnyen érthető, hiszen egy átlagos partner kapcsoltban a párok csak munka után tudnak találkozni, és nem töltik együtt minden idejüket, így más élményeikről is be tudnak számolni a másiknak, és nem is érezhetik az egész kapcsolatot olyan fullasztónak. Ugyanakkor mindenkinek vannak rosszabb pillanatai, amit ideális helyzetben nem feltétlenül lát a partnerünk, így viszont, hogy sokat kell együtt edzeniük nyűgösebbek, lehetnek. Ráadásul az edzések fárasztóak is, kevésbé lesznek toleránsak egymással. Ennél is kevesebben úgy vélték, hogy az, hogy együtt kezdtek járni, semmilyen hatással nem lett a felkészülésükre, és a legkevesebben voltak azok, akik úgy nyilatkoztak, hogy egyértelműen rontott a teljesítményükön az, hogy egymásra találtak a magánéletben is.

A másik ehhez kapcsolódó kérdés engem is foglalkoztatott, vagyis, hogy mi történik akkor, ha a magánéletben szakítanak az együtt járó táncospárok. A megkérdezettek 44 %-a mondta az, hogy megromlott  a partnerkapcsolatuk, 33 %-uk ezt egy negatív eseménynek ítélte meg, 11 %-uk úgy vélte, hogy semmilyen kihatással, nem lett ez a további közös edzésekre, 9%-uknak ez kezdetben egy negatív esemény volt, de aztán javult  a helyzet, 2% -uk szerint voltak jó és rossz következményei is a szakításnak, és szintén 2 %-uk szerint ez csak jót tett a versenyzésnek. 

A táncpartnerrel való kapcsolat jövőjét is megvizsgálták a kutatók.  Nagyon pozitív eredményt kaptak, hiszen 83 %-uk nagyon sikeresnek érzi az együttműködést, és mindenképpen szeretne a jövőben is partnerével együtt tovább versenyezni. Csak 11 %-uk nyilatkozott úgy, hogy most még jó neki a jelenlegi partnere, de később úgy érzi, hogy eredményesebb lehetne egy másik partnerrel. Elvétve akad olyan, aki attól teszi ezt függővé, hogy mennyire képes majd a partnere változni, és csak 2 %-uk keres jelenleg is másik partnert a jelenlegi helyett. Tehát azt mondhatjuk, hogy nem cserélgetik sűrűn a táncosok a partnereiket. Mivel azért 6 %-uk mégiscsak gondolkodik a cserén, így azt is megkérdezték, hogy szerintük mennyire könnyű új partnert találni. Csak 11%-uk szerint nagyon könnyű, a legtöbbjük szerint lehetséges, de azért nem olyan egyserű egy megfelelő másik partnert találni. 31 %-uk szerint ez mindenképpen nehézkes, és sok időt is vesz igénybe, és 7 %-uk szerint ez teljességgel reménytelen. Ezzel kapcsolatosan nemek közötti különbségeket is találtak, vagyis, hogy a nők ezt sokkal komolyabb problémának érzik, mint a férfiak. Bár, ha hozzávesszük azt, hogy körülbelül tízszer annyi nő táncol versenyszerűen, mint férfi, akkor máris érthető a jogos félelem, ami a megfelelő partner megtalálásával kapcsolatos.

Nem meglepő az sem, hogy az ideális táncpartner tulajdonságai közül a nőknek sokkal fontosabb volt az, hogy a férfi partner intelligens legyen, amíg a férfiak a nők külsejére helyezték a hangsúlyt, nekik az is fontos, hogy minél jobban nézzen ki a partnerük.

A negatív tulajdonságok rangsorolásánál a nők sokkal inkább előre vették a listán azt, ha a férfi partner nem eléggé sikerorientált. Szerintem ez sem meglepő, hiszen a nőknek általában a férfiak vonzó külsejénél nagyobb szerepet játszik az, ha a férfi sikeres. Ez úgy látszik nem csak a párválasztásra igaz, hanem a munkakapcsoltra is. Ugyanakkor itt nyilván arról van szó, hogy ezek a nők is inkább sikerorientáltak, és egy olyan partnert keresnek, akivel ezt együtt élhetik át, míg a magánéletben gyakran az is elég, ha a férfi a sikere gyümölcsét megosztja a nővel. A kutatók érdekesnek találták olyan szempontból is megvizsgálni a kapcsolati viszonyokat, hogy a táncosok milyen osztályban indulnak a versenyeken. Azt találták, hogy minél magasabb osztályban versenyzik egy pár, annál valószínűbb, hogy együtt járnak. Ez szerintem abból is adódhat, hogy elég sok idő kell ahhoz, hogy eljussanak egy ilyen magas szintre, így van idő, hogy kialakuljon közöttük akár egy barátságból is egy mélyebb érzelmeken alapuló kapcsolat. Az is ezt támasztja alá, hogy a kezdők, és a középszinten versenyzők leggyakrabban jó barátként aposztrofálják a társukat, ami a profi szintűek között már szerelemmé válik gyakran.  Az is érdekes, hogy a profi szinten versenyzők között 10 %-uk testvérpár, míg a kezdők között alig találunk testvéreket.

A tanulmány tehát rámutatott arra, hogy ahhoz, hogy hosszú távon sikeresen együtt tudjanak működni, ahhoz elengedhetetlen a sikeres kooperáció. A tánc közben szoros fizikai és emocionális kapcsolat alakul ki a partnerek között, ezért nem meglepő, hogy sokan a magánéletben is egy párt alkotnak egy idő elteltével. A kutatás azt is előrevetíti, hogy érdemes lenne a táncospárokkal páros Rorschach-tesztet felvenni, hogy még árnyaltabb képet kapjanak. Mivel ilyen páros tesztekkel kapcsolatos kutatások házaspárokkal is zajlanak, így még inkább párhuzamot, vagy esetleges eltéréseket lehetne felmutatni.

 

Felhasznált cikk:

Kinga Majoross, Pál Hamar, Imre Dózsa, Henriette Dancs (2008): The relationship of couples in competitive dancing. Journal of Human Sport and Exercise, 3 (2), 12-24.