Az időskori depresszió jellegzetességei, differenciáldianosztikai nehézségek

Bevezetés

Az időskori depresszió kutatása napjainkban kiemelt jelentőségű, ugyanis egyre inkább szembesülhetünk az elöregedő társadalom problémájával. Ahogyan arra Iván (2002) is rámutatott a tanulmányában, elsősorban Európát és Japánt érinti ez a demográfiai átalakulás, de az elkövetkezendő évtizedekben a többi kontinens is szembesülhet az idősek nagy arányú népességnövekedésével. Felnőtt pszichiátriai osztályon dolgozva magam is találkozom a mindennapokban a jelenséggel: a neurológiai osztály mellett mára a pszichiátria osztályon is nagy arányban kerülnek befekvésre az idősek. Gyakran kerülnek szakértésre is hozzánk az idősek, mely során pontosan kell differenciáldiagnózist végeznünk, illetve meg kell állapítanunk, hogy valóban depresszió diagnózis adható-e a páciensnek. Esszémben ezért szeretném körüljárni a depresszió specifikus jellegzetességeit időskorban, ugyanis fontos, hogy a megfelelő kezelést kaphassa a beteg. Arra is választ szeretnék kapni, hogy mennyiben lehet komorbid más betegségekkel időskorban a depresszió. Ugyanakkor arra is keresem a választ, hogy hogyan különíthető el a depresszióban megjelenő pszeudodemencia és a valós dementálódás, melynek megállapítása a hétköznapi munka során nehézséget jelenthet.

Hangulatzavarok időskorban

Vélhetőleg a depresszió az egyik leginkább felfedezetlenül maradó betegség az idősek körében, aminek az a veszélye, hogy általában a már meg lévő egyéb betegségekhez társulva fokozza a mortalitást és morbiditás lehetőségét. A hangulatzavarok kialakulásának az esélye az életkor előrehaladtával ugyan csökken, azonban a prevalenciája így is magas. Egyes felmérések szerint 6-9%-os arányra tehető a klinikai szintet elérő depressziósok aránya, míg az enyhébb kórformák megjelenési aránya 15-37%-os (Sadock és Sadock, 2003; Rosenbaum és Corvino, 2006). A félrediagnosztizálás is veszélyeket hordozhat, ugyanis gyakran kezdődő dementálódásnak ítélhetik meg az idős páciens lehangoltságát. További nehézségeket okozhat az is, hogy minél idősebb korban jelenik meg a depresszió, annál változatosabb tünetekkel járhat a megjelenése. Míg fiatalabb korban a depresszió klasszikus tünetei könnyen felismerhetővé teszik a betegséget, addig idősebb korban egyén pszichopatológiai eltérésekkel is kell számolni. Számos esetben megjelenhetnek szomatikus tünetek, memória és koncentrációzavarok is. Kovács és mtsai (1997) szerint társulhatnak még öngyilkossági gondolatok, paranoiditás, önértékelési problémák is, de éppúgy a szomatikus tünetek megléte miatt fokozottabban hipochondriás tünetek is.

Rizikófaktorok

Az idős emberek körében sajnos nem ritka jelenség az elmagányosodás, ugyanis gyakran maradhatnak magukra, ha a házastársuk meghal, és a család is magukra hagyja őket. Nehezebben alkalmazkodhatnak a jelentősebb változásokhoz is. Nagyon megviselheti őket, ha a megszokott lakókörnyezetükből el kell költözniük, esetleg egy teljesen új helyhez kell alkalmazkodniuk, vagy előfordul, hogy  idősek otthonába költöztetik őket. Azt is tapasztalhatják, hogy a korosztályuk tagjai, a barátok közül is egyre többen halnak meg, ami ugyancsak az elmagányosodást fokozza. Mégis a leginkább az az idős van kitéve a depresszió megjelenésének, akinek a családjában már előfordult hangulatzavarban szenvedő ember, illetve akinek az élete során már korábban is felállítható volt ez a diagnózis. A szomatikus betegségek megjelenése sem kedvező a hangulatzavarok szempontjából. Érthető, hogy minél nagyobb a változás, a páciens korábbi, aktív élete, és a jelenlegi beszűkültebb élete között, annál inkább várható, hogy agitáltság, deprimáltság jelenhet meg. A krónikus betegségek megjelenése, illetve a kezdődő demencia együttesen megnövelheti az öngyilkossági veszélyeztetettséget. Osváth és munkatársai (2004) szerint a megküzdési mechanizmusok beszűkülése és a kognitív hanyatlás megélése mélyítheti el igazán a hangulatzavart. Idősebb korban gondot jelenthetnek a megélhetési problémák is. Előfordulhat, hogy nehéz anyagi helyzetbe kerülhetnek a nyugdíjazás révén, és ha egyedül élnek nem számíthatnak a családjuk financiális támogatására sem. A kiszolgáltatottság, és a függetlenség elvesztésének élménye szintén elősegítheti a depresszió kialakulásának lehetőségét. Természetesen nem minden nehéz helyzetbe kerülő idős fog törvényszerűen hangulatzavartól szenvedni, ezért fontos alaposan feltérképezni a premorbid személyiségét is az idős páciensnek. Azt találhatjuk gyakran, hogy azoknál a betegeknél, akiknél idősebb korukban hangulatzavar alakult ki, azoknál az életük során korábban is találhatunk hangulati ingadozásokat, szorongást, kényszerességet. A korai életesemények is hatással lehetnek a későbbi élet során kialakuló depresszióra, nem csak az aktuális stresszorok. Ilyen gyerekkori események lehetnek például a nem megfelelő családi légkör, abúzusok, szülők pszichiátriai betegsége, a meghitt kapcsolatok hiánya.

Jellegzetességek 

Az idős páciens gyakran letagadja a közvetlen hozzátartozói előtt is, hogy lehangoltabb lenne. Noha a környezete visszajelzi az idős embernek, hogy úgy látják, hogy viselkedése jelentősen megváltozott, gyakran találkozunk azzal, hogy autoanamnézis helyzetben negálják a tünetek meglétét, és csak a család fejezi ki aggodalmát. Kezdetben még az életerő csökkenését ráfoghatják arra, hogy ez csak az idősödés természetes velejárója, ugyanakkor a szomorkás hangulatot, és az érdeklődés beszűkülését nem tudják palástolni a családjuk előtt.  Beszűkültebb életet kezdenek élni, már nem járnak el vásárolni, nem érdeklik őket a társas összejövetelek sem annyira, mint korábban. Krónikus fáradtságot, erőtlenséget is átélhetnek, melynek hátterében szintén nem elsősorban a hangulatzavar meglétét sejtheti még a közvetlen környezetük sem. Agitáció formájában is megjelenhet a depresszió, ami miatt gyakran konfliktusokba keveredhetnek, veszekedősebbekké válhatnak.  A felismerés, illetve az elkülönítés azért is nehezebb, ugyanis a vegetatív tünetek, testi panaszok állhatnak előtérben. A demenciától való megkülönböztetés is nehézkes lehet, ugyanis az időskori depresszió gyakori velejárója a pszeudodemencia, így előfordulhat, hogy a nem megfelelően diagnosztizált demenciát kezdik el kezelni a meglévő hangulatzavar helyett. Idősebb korban megváltoznak az alvási igények is, amely egy részről természetes élettani következmény, ugyanakkor fontos felismerni az alvászavar meglétét is, ami szenvedést okoz a páciensnek. Étvágy és súlyváltozás is jelentkezhet, gyakrabban fogyás fordulhat elő, de atípusos formában hízás is fennállhat. Szintén fontos kizárni egyéb testi panaszok meglétét ezekben az esetekben is. A hozzátartozóknak szintén feltűnhet, hogy az idős ember bizonytalanná válhat, és a döntéseket sem tudja már olyan magabiztossággal meghozni, mint korábban. Gyakran kérik a család segítségét fontosabb döntési helyzetekben. A munkám során sokszor tapasztalom, hogy az idős beteget a családja, a környezete hozza a kórházi kivizsgálásra, ugyanis a páciensek önmaguktól nem élnének a pszichiátriai kivizsgálás és a kezelés lehetőségével. Emiatt nehézséget is jelenthet gyakran az együttműködés ezekkel a betegekkel, ugyanis úgy élik meg, hogy akaratuk ellenére történt a kórházi befekvés, vagy éppen a családjuk kérésének tesznek csak eleget. Időskori depressziós betegeknél azt is gyakran tapasztaltam, hogy feleslegesnek érzik már magukat, nem szeretnének gondot okozni a családjuknak, akik fokozottabban rájuk kell, hogy ügyeljenek. Sokan nehezen élik meg ezt az infantilizált szerepbe kerülést, ami szintén mélyítheti a deprimált hangulatot. Pszichotikus tünetek is előfordulhatnak, melynek eredete szintén speciális kivizsgálást igényel, ugyanis ebben az esetben is ki kell zárni az organicitást. Az öngyilkossági veszélyeztetettség megnő az időskori depresszió esetében, ezért különösen fontos a közvetlen környezet, illetve a szociális háló által biztosított támogatottság. A magasabb életkorban különösen nagy számban fordulhatnak elő már meglévő szomatikus betegségek, ugyanakkor a depresszió hajlamosíthatja is bizonyos testi betegségek kialakulását, illetve a meglévők progresszióját is elősegítheti.

Irodalomjegyzék

Iván: Az idősgyógyászat (geriátria) aktuális kérdései és gyakorlata

www.medlist.com/ HIPPOCRATES/IV/3

Kovács, A., Osváth, P., Szabó, G. (1997). Időskori depressziók a mindennapi orvosi gyakorlatban. Orvosi Hetilap. 138, 655-670.

Osváth, P. (2013). Az időskori depresszió és agitáció korszerű kezelése-a trazodon alkalmazásának lehetőségei. Neuropsychopharmacologia Hungarica, 15 (3), 147-155.

Osváth, P., Kovács, A., Vörös, V., Fekete, S. (2004). Az időskori szuicid viselkedés rizikófaktorai-a kognitív hanyatlás szerepe. Psychiatria Hungarica, 19, 524-530.

Rosenbaum, J. F., Corvino, J.M. ( 2006). Depression in geriatric patients. Medspace Psychiatry, Depression Expert Column Series, Jan 18. www. Medscape.com/viewarticle/520534

Sadock, B. J. , Sadock, V. A. (2003). Kaplan and Sadock’s synopsis of psychiarty. Philadelphia, USA.

Black, D. W.(1999). Bad Boys, Bad Men: Confronting Antisocial Personality Disorder. London, Oxford University Press.

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest.